Megjegyzés: A történet eredetileg egy kedves barátnőmnek íródott, megadott szereplőkkel. Ám, mivel nem használtam benne neveket, jobbnak vélem inkább, hogy ezen a blogon foglalja el helyét a "törlés" funkció helyett.
Figyelmeztetés: hybrid!au, cat!au
Lábujjhegyen jársz-kelsz egy magányos, esős éjjelen.
Úgy tűnik, nagyon dideregsz.
Az ablakon kitekintve látom, ahogy puha tappancsaid alig érintik a pocsolyákkal tarkított sikátor utcáját. A földszinti lakás világításának köszönhetően árnyékodtól megijedsz, pár métert oldalra ugorva, ahol a víz helyett sár fröccsen puha bundádra.
Tested remegése még a negyedikről is szemet szúr; sötét szőröd ellenére is látni félelmed és a hideg által szült borzongásod.
A sötétségben elmerülve reszketsz egy kosárkában.
Tested csuromvizes; az egereket itattad.
Könnyáztatta arcommal nyújtottam segítő jobbomat.
Valahonnan halk zajt halhattál, hiszen füleid abba az irányba fordulnak, ám fejed mozdulatlan marad. Az apró utca fénytelen részébe meredsz, pár pillanatig dermedten figyelsz, tűrve az esőcseppek kemény koppanásait, majd puha léptekkel, szinte szárnyalva futsz el abba az irányba. A sötétség gátolja, hogy bundás tested ismét lássam.
Aprócska figyelmetlenség volt csupán, hogy aznap este becsuktam az ablakot és kinnrekedtél. Vastag kabátomat magamra kapva sietek le, hogy kedves hívogatással csalogassalak ismét magamhoz, remélve, hogy makacs természeted megbocsátja nekem hibámat.
Reszkető tested a piszkos szemetesek mellett találom meg, összekuporodva. Sötét szemeiddel felnézel rám, halk nyávogás szökik ki ajkaid közül. Lassan közeledek feléd, kezemet már magam elé emelve, hogy megbizonyosodjak róla, megismertél. Csapzott bundádra simítom ujjaimat, halkan felsóhajtva. Boldog mosoly kúszik arcomra, ahogy engedelmesen emelkedsz fel a vizes földről.
Felnézel a holdra, már-már kényeztetően hívsz.
Összedörgöljük arcunkat,
S újra hallom hangodat.
Karjaimba veted magad, úgy simulsz hozzám, mintha évek óta nem láttál volna, majd arcomat fürkészed sötétbarna tekinteteddel. A kitisztult égen terpeszkedő hold fénye gyönyörű csillogásba vonja ébenfekete szőrödet, megbabonázva, hogy arcodra simítsak.
Puha csókot hintek telt ajkaidra, várva, hogy kellemes dorombolásod felhangosodva töltsön el megkönnyebbüléssel és szeretettel.
Pupilláidban is érzem imádnivaló nyávogásod.
Csak téged szeretlek!
Ha minden eltűnne, te lennél az egyetlen,
Kit itt akarnék tartani.
Örökké…
~ 菫
Megjegyzések
Megjegyzés küldése