Vallomás || .kávémelletti.


műfaj: egyperces

Képtalálat a következőre: „wallpaper flowers”

Előtted minden egyszerűnek tűnt; a járda szürke aszfalt volt csupán, a park plusz kitérőnek számított, ami meghosszabbította a hazautat, az áruházak emberekkel teli akváriumként tetszelegtek.
Azóta sok minden változott.
Ha kilépek az utcára, nemcsak a mindennapi monotonságot látom, hanem mindenhol ott vagy te is. Megpillantok egy játszadozó ebet, kerge, akárcsak te, mikor jókedvedben ugratsz engem és barátaidat. Megmutatják magukat a virágok is, melyek úgy nyúlnak fel az ég felé színes pompában, mint egy szeretetre éhes gyermek anyja figyelméért. Már nemcsak a rosszat látom az emberekben, adok nekik esélyt, nem zárom el magam.
Sok mindenre megtanítottál.
Figyelmességre, hogy nemcsak a lényeg fontos, az apróságok és részletek teszik azzá, ami miatt oly érdekteli egy gondolat, tett. Türelmességre, hiszen nem minden érhető el azonnal. Megértésre, hogy a véleményem az enyém, nem másé. Jóra tanítasz anélkül, hogy észrevennéd; anélkül, hogy hibáimat az arcomba dörgölnéd. 

~ ¡ ~

A szokásos helyeden ülsz. A kandallóban a tűz ropog, mintha a fa harcolna utolsó lélegzetvételéig. Még ez is rád emlékeztet; folyton ég benned a küzdési vágy, holott már rég elérted állítólagos célodat.
A pokróc öledet fedi, eltakarva a baleseted okozta hiányosságaidat. Laposakat pislogsz, tudom, hamarosan elalszol, s ettől kissé előbugyborékol belőlem az önzőség. Azt akarom, pihenés helyett velem foglalkozz, olvasd el a levelet, amit neked írtam, hadd ne kelljen kézjelekkel tudtodra adnom mindazt, mit sikeresen kiírtam magamból. Sosem voltam veled igazán őszinte; sosem tudtam kifejezni mindazt, mit irántad tápláltam. Szerettelek, mindvégig, most mégis erősebb volt bennem a hála, hogy velem voltál hosszú éveken át, nem hagytál cserben ostoba cselekedeteim miatt.
Halk szuszogásod egyszerre kelt bennem csalódást és nyugalmat. Melléd lépve takarom be rendesen törékeny alakod, majd a levelet öledbe ejtve hagyom, hogy majd rátalálj, ha megébredsz. A szobában fogok várni arra, hogy nevemen szólíts és ismét törődéssel fejezzem ki minden érzelmemet, amit talán meglelsz a szavak között, talán elsiklasz felettük.




~ 菫

2018. október 16.

Megjegyzések