műfaj: egyperces
A szomszédos lakásban lakik. Vörös
haja makulátlan, bőre mindig tiszta, ruhái rendszerint gyűrődésmentesek, orrát
folyton fenn hordja, s léptei önbizalommal teliek, majdhogynem magasztosak.
Világos tekintete árulkodik arról, amit gondol, grimaszba húzott ajkai sejtetik
az igazat, ami egy-egy csuklás után torkán akad.
Ismered te is, nem igaz? Hisz
tapasztaltad már hamiskás kedvességét, önzetlen ígéreteit.
Tudod jól, ő olyan belülről, mint
rejtegetett lakása. Piszkos, repedezett falak, rég elhasznált bútorok, életüket
kilehelt háztartási mütyürök. Talán csak sznob öltözéke az, mire igényt fordít,
csupán a sznob cégnél megállt sznob állása miatt, ahol sznob férfiakkal sznob
témákról folytat csevejt. A pénz miatt bármit, ugyebár.
Ó, és persze a smink! Ami el nem
maradhat, hiszen anélkül olyan lenne, mint az öt évtizeddel ezelőtt kirágott
kanapé jobb karfája.
Olykor elgondolkozol azon, miért.
Miért keltetted fel érdeklődését? Miért nem nézett át rajtad ugyanúgy, mint a
tömbház többi patkányán? Miért szerettél bele? Miért nem tudod elhagyni?
Miért feledkezik meg arról, ami még
az övé lehetne? Miért figyeli rögeszmésen, mire mennyit költ? Miért nem
költözik jobb környékre, szebb lakásba? Miért ilyen önző és irigy? Miért nem
vágod az arcához, milyen kicsinyes és fösvény? Miért várod a pillanatot, mikor
előrébb helyez az anyagiaknál? Miért keresel magyarázatot mindenre vele
kapcsolatban...?
Miértek sorakoznak a fejedben
mindannyiszor, mikor magadra hagy. Nem látod a jót, mit akkor érzel, mikor
melletted van. Csak emészted magad, sejtve, hogy jobbat érdemelnél néhány
lopott csóknál, éjszakai összebújásnál.
Hiszen csak elkeserít a tudat, hogy
te sem vagy több, mint lakásának bármely más darabja.
~ 菫
2018. január 25.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése