Hey, ezt rövid kis szösszenetet a Music Challenge
második fordulójára írtam, ahol Jin Awake c. dalát kellett elővenni. Remélem, a
terjedelme ellenére is átmegy mindaz, mit szerettem volna elrejteni benne. Jó
olvasást! ;;
műfaj: drabble (200 szó)
szereplő: OC
Fáradtan dőltem el az ágyamon.
Olyan távolinak tűnt az ébredésem,
mintha már minimum három napja nem aludtam volna semmit, mégis annyira
vészjóslóan lebegett felettem borús felhőként a másnap reggel, hogy minden programomat,
amit még mára terveztem, hamar tűzre dobtam. Csak feküdni akartam, pihenni egy
kicsit, elfelejteni, hogy még hátravan a nyár minden egyes hete, napja, mely
már nem azzal telik el, hogy kiruccanok a haverokkal, leugrunk az egyik kávézóba,
átbulizzuk a hétvégéket, megfeledkezünk a kötelességekről, mert van ki megcsinálja
helyettünk a nehezét.
A felnőtt lét túl hamar rúgta szét gyermekded
burkomat, miképp felnyissa szemeimet, nem abból fogok megélni, hogy jól érzem
magam. Munkába kell állni, jobb időbeosztást kreálni – csak úgy éreztem,
mindezt csupán én élem meg rosszként, teherként, ami elvesz mindent, mi eddig
boldoggá tett. A napjaim abból álltak lassan egy hónapja, hogy reggel elmentem,
este hazajöttem, az egész világon semmire nincs utána energiám, annyira lemerültek
az elemeim.
Néha átgondoltam, rájöttem, hogy a
hozzáállásommal volt és van a gond – pozitívabban kellene látnom a munkaerőpiac
akaratosságát, erőt kéne vennem magamon és a szobába zárkózás helyett
kihasználni azt a kevéske időt, mit magamra fordíthatnék. Elmenni sétálni
egyet, beülni valamelyik filmre, meginni egy kávét a barátaimmal…
Végül egyszerű „majd holnap”
kijelentéssel alszok el.
~ 菫
2019. március 03.
Szia!
VálaszTörlés"A felnőtt lét túl hamar rúgta szét gyermekded burkomat". Minden ember így van szerintem. Sokan nem akarnak felnőni, vagy úgy érzik, túl hamar történik mindez. Ami jó, azt könnyen megtudjuk szokni. A saját talpunkra kell állni és ez áldozatokkal, lemondásokkal jár.
Fáradt az ember, mind testileg és lelkileg.
"Majd holnap". Ezzel mindent elmondtál. Szerintem minden ember volt úgy, hogy halogatta és halogatta a dolgokat, hogy majd holnap megcsinálja és reménykedik, hogy "majd holnap" jobb lesz, más lesz. Túl biztosak vagyunk a holnapban.
Összességében ez valahogy jobban tetszett, mint az előző, igaz, hogy rövid és ezekkel nem sok mindent tudok kezdeni (de ez az én bajom), mégis úgy érzem, hogy egy egész életet le lehetett fedni. Benne volt a gyermekkor önfeledtsége és öröme, szabadsága, de közben a felnőttlét korlátai és kötelességei is. "Majd holnap" egy klasszikus mondat, melyet mindenki áttud érezni.
Köszönöm, hogy olvashattam!
Sziaa.~
TörlésElnézést a jól megcsúszott válaszért, de ahogy kiléptem a challenge-ből, meg is feledkeztem arról, hogy talán ehhez írt nekem valaki ><
Örülök egyébként, hogy számodra át tudtam adni a dolgokat, bár tény, hogy ez tényleg nagyon kis rövidke lett. Köszönöm egyébként, hogy írtál hozzá!
Sumire
Szia!
VálaszTörlésTökéletesen leírtad, milyen az, ha egy ember fáradt, de tervei még vannak és igényelné a változást, azaz nincs kiégve. Még... Igen, talán hozzáállás, de nem sokat tud kezdeni az ember a hozzáállásával, ha hulla fáradt. Így leszünk szépen lassan egyre magányosabbak és egyre depisebbek. Jól ki van ez találva. :)
Hiába rövid, rendkívül kifejező lett ez a szösszenet, és a fogalmazásod még mindig egy álom.
Köszönöm, hogy olvashattam! :)
Sziaa.~
TörlésTőled is elnézést kérek, amiért eddig nem válaszoltam!
Nagyon kedves tőled és örülök, hogy tetszett, sőt a terjedelmével sem volt kifejezetten bajod! Köszönöm!
Sumire
Szia!
VálaszTörlésNa ez az utolsó sor lehetne a mindennapjaim mottója. Ami egyébként nem valami jó taktika, de hát a szokásokon nagyon nehéz változtatni. Főleg ha a környezeted és a környezeted elvárásai változnak meg, ahogy itt leírtad gyermekből felnőtté válni hirtelen, vagy nem hirtelen, tök mindegy, mindenhogyan nehéz elengedni a rég felhőtlen életet, és átszokni egy akadályokkal teli, fárasztó hétköznapokba. Persze tervezéssel és elegendő életkedvvel lehet változtatni ezen, de hát majd csak holnap :D
Még mindig imádom a szókincsedet, a történeteid hangulatát, azt a finom lassúságot, mélabús hangulatot.
Köszönöm, hogy olvashattam!
- MinBekka♠
Sziaa.~
TörlésTe se haragudj a megkésett válaszért!
Ah, nagyon kedves, köszönöm! Kevesen vannak megelégedve a mélabúsággal a történeteimben :D Köszönöm szépen, hogy írtál hozzá!
Sumire
Szia! Sajnos most nekem nem jöttek at úgy a dolgok, mint múltkor. A rövidsége nem lenne probléma, de maga a téma ezzel a terjedelemmel nekem azt sugallja, hogy gyorsan összedobtad. Hogy te is legszívesebben inkább holnapra hagytad volna, de már itt volt a határidő. Szerintem te ennél sokkal többre vagy képes.
VálaszTörlésSzépen fogalmaztad meg a gondolatokat, ez még mindig eszméletlenül tetszik ráadásul teljesen hűen adtad át az érzést. Viszont szerintem neked ez akkor is menne ha egy mozdulatlan növényről kellene írni. Pont ezért valami nekem hiányzik... Amikor a történet végére értem kissé csalódott voltam. Tudom, hogy ott van benned az a valami, amit most hiányoltam és alig várom, hogy ismét visszatérjen!
Ettől függetlenül örültem, hogy elolvashattam ezt a kis sazoszenetet is!
Sok sikert a továbbiakban ^^
Mirtill
Sziaa.~
TörlésElnézést Tőled is a késés miatt!
xD Még ezt is bóknak veszem! És tény, hogy nem sok kedvem volt hozzá, inkább napoltam volna. De látszott is, hiszen a kövire már nem is írtam meg - pedig azt hiszem, akkor küldtem én dalt, eh. Köszönöm, még ha csalódtál is, ezúttal remélem, sikerül több olyat írnom, ami tetszik majd!
Sumire