Műfaj: Slice of life
.png)
Az
ég szinte egybeolvadt a tengerrel, csak a csillagok segítettek behatárolni a horizontot.
A szokottnál sötétebb volt az éjszaka. A növekvő Hold sarlójának ragyogása mintha
vonzotta volna a bolygókat, körbeülték, akárcsak egy estimesét szónokló dadust
a gyermekek.
Éreztem,
ahogy mámoros elmém próbálja befogadni a látványt – magamba akartam szívni mindent,
hogy emlékként akkor is megtaláljam, ha egy hét múlva teljesen józanul a
munkahelyen próbálom valami felbecsülhetetlenbe kapaszkodva megtartani prezentációmat.
Néztem, ahogy a tenger fodrozódva csapódik ki; a homokszemeket, ahogy kék
foltokká válnak a vízben, lámpásként irányítva az embert, hogy megbabonázva
figyelje, ahogy a part ragyogó köntöst ölt magára.
Hatalmasat
kortyoltam a kezemben tartott flaska tartalmából. Emlékeztetett arra, aki
korábban voltam – aki minden alkalmon kapott, hogy társaságban legyen és kiélvezze
az összes olyan pillanatot, amit az élet sötétebb oldalán tölthetett. Néha
úgy gondolom, hiányzik. Hisz’ egy kis színt hozott a hétköznapokba,
megmutatva mindazt, aki valójában voltam, szavak kiejtése nélkül, magyarázkodás,
ismerkedés híján – mintha akkoriban egy expresszionista festménnyé váltam volna:
szenvedélyes, elmélyült és a végsőkig személyes.
Újabb
hörpintés után az előttem elterülő álombeli táj a milliónyi apró fényfolttal megrezzent,
akárcsak egy buborékkal megtöltött vizespalack felrázáskor. Szinte éreztem,
ahogy a porszerű homok magához hív, aminek nem is tudtam nemet mondani. Lassan
dőltem hátra, fejemmel beletúrva a talajba. A fehér szemcsék finoman simogatták
csupasz karjaimat és arcomat, mikor oldalra fordultam, végignéztem a part mentén.
Egy kis ideig figyeltem a pár méterrel odébb ücsörgő ittas kis társaság
bensőséges mozzanatait – ahogy egyik fiatal megölelte társát, majd a másikat,
végül a harmadik ölébe ült, simogatta a férfi orcáját, szakállát, fülét, majd
hajába túrt és elbújt nyakhajlatában, míg a korábban átkaroltak egymással társalogva
mosolyogtak a szeretetéhes barátnőjükre.
A
tekintetemet az ég felé fordítottam. Elmélyültem a kilátásban, miközben a
háttérből beférkőztek tudatomba a vidám kiáltások, a beszélgetések morajai, a
tábortűz ropogása, a hangos zene, melynek dallamai már csak suttogásként értek el
hozzám – majd a zsibbadás, mely átjárta egész testemet, szépen lassan kezdett
elillanni.
Nem tudtam pontosan, mennyi idő telt el, míg a csillagokat és az otthagyott társaság zajait figyelve hagytam, hogy a méreg, amit oly’ lelkesen vedeltem be, végigjárja lényemet. Csupán csak a mellém telepedőnek sikerült felráznia elalélt elmémet. Óvatosan, szinte mélán ültem vissza törökülésbe, majd néztem csodaszép mélybarna íriszeibe. Öntudatlanul terült el arcomon a felhőtlen mosoly, amit válaszként kapott a sajátjára. Lágy tekintetével már majdhogynem üvöltötte, hogy tűzbe is menne értem.
A vodkát elengedve hagytam, hogy a palack elterüljön a simogató homok szemcséinek ölelésében, míg addig elfoglalt ujjaimat most összefontam az egyetlen emberéivel, aki képes volt kiszakítani a monoton és szürke mindennapokból. Kis ideig még egymást fürkésztük, szavak nélkül, mintha azok buldózerként rombolnák le a pillanat csodaszép rózsakvarc falait, miközben homlokomat az övének támasztottam. Lehunyt szemekkel vettem óriási levegőt, melyben karöltve lejtett táncot a sós tengeri illat az ő pikáns gyömbér, édes maninka és füstös vetiverével. Végül elhajolva tőle kezét ölembe vettem. Nehéznek tűnő fejemet vállára hajtva adtam át magam az érzésnek, ahogy az apró kis nemesfémet cirógatta, hozzá-hozzáérve bőrömhöz – úgy tűnt, az összes égitest erre várt, hogy sokkal élénkebben, sokkal élettelibben ragyogjanak a végtelenben, versenybe szállva az alatta elterülő tengerben úszkáló homok zafír fényességével.
Szia! ^^
VálaszTörlésKíváncsi voltam a novelládra, mert olyan régen olvastam tőled, és kifejezetten érdekelt, hogy milyen lehet tőled egy fluff, ahogyan beharangoztad az ötleted. :D Egyébként nem is kifejezetten fluff, hanem tényleg a slice of life hangulata jellemezte a novelládat, nagyon elmélyítette és kifinomulttá tette a sok leírás és jelző, amiket mindig szeretek olvasni. Nagyon illett hozzá a kép, amit beillesztettél, de ha nincs is ott, úgy is tökéletesen el tudtam képzelni mindent, olyan részletesen és szemléletesen írtad le, hogy éreztem a talpam alatt a homokot és hallottam a tengert. Tetszett ez a környezet, én szeretem nagyon a tengert, és így a hangulata és az érzése is átjött a vodkával meg a tábortüzes tásasággal, és persze a csillagokkal. Egészen amíg meg nem jelent a férfi, éreztem, hogy valami hiányzik nekem innen a teljességhez, és meg is jelent a személyében. Ami nagyon tetszett még, azok a férfi illatjai voltak, őszintén nem ismertem azt, amivel jellemezted, de rákerestem, és most nagyon meg szeretném szagolni egy parfümben, hogy tudjam, milyen. :D Azt nem értettem, hogy amikor olyan idillien együtt vannak a végén, akkor mi az a fém dolog, talán egy gyűrű vagy már, ami felett elsiklottam, ez nem volt nekem tiszta, de ez legyen a legtöbb. :D
Ezek a kifejezések, részek tetszettek a legjobban: „akkoriban egy expresszionista festménnyé váltam volna: szenvedélyes, elmélyült és a végsőkig személyes”, „a pillanat csodaszép rózsakvarc falai”, „homok zafír fényessége”.
Örülök, hogy részt veszel újra a challenge-ben, és hogy egy kicsit más műfajban olvashattam tőled. Köszönöm az élményt, várlak a következő körben! ^^
Heyo!
TörlésIgen, eredetileg maga az ötlet lett volna fluffszerűbb, de mikor elkezdtem írni, teljesen máshogy fogalmazódott meg :') De nem bánom! Így sokkal könnyebb volt megírnom, sőt élveztem is, azóta is vágyom arra, hogy olyan hangulatban tudjak, mint amikor ez megszületett.
Pedig amúgy a képpel nagyon bajlódtam, mert a PS nem akart velem együttműködni, így valami online szerkesztőn húztam rajta egy-két effektet, aztán már nem érdekelt, majd lecserélem egyszer biztosan!
Oh én azt az illatot mindannyiszor érzem, mikor öcsémmel összefutok :D Már első alkalommal, mikor elkezdte ezt a parfümöt használni, tudtam, hogy valahol szerepet fog nálam kapni ez az illatkombó. És igen, az egy gyűrűre való utalás akart lenni, csak nem akartam szó szerint beleírni, im sorry :D
Én is nagyon örülök, hogy ismét csatlakoztam, annak kifejezetten, hogy ilyen pozitív véleményt kaptam tőled, köszönöm! (Titkon én is örülök annak is, hogy nem gyilkosságot kellett ismét írnom, de ez tényleg titok!)
Szia!^^
VálaszTörlésUgyan ahhoz a challengehez, amiben olvastam tőled, csak a végefele csatlakoztam, nagyon örülök neki, hogy újra itt vagy, kíváncsian várom az írásaidat :D
Nagyon tetszett a részletesség, ami az egész novellára jellemző volt, annyira szép tájleírások voltak, hogy én is teljesen úgy éreztem, mintha ott lennék. A szituációt is tökre átéreztem, hát tényleg milyen ilyenkor azon agyalni, hogy pár nappal később mi lesz a melóhelyen xdd meg hát különös érzés lehet éjszaka a tengerparton lenni, ha józan az ember, ha nem, egyszer nagyon szeretnék én is eljutni, és belefeküdni a homokba, és nézni a csillagokat, a tengert, a horizontot. Olyan békés lehet, és valahogy tökre hozta a novellád is ezt a hangulatot, hiába volt egy kis keserédesség is bennem olvasás közben.
Nagyon tetszett a leírása a férfinak, aki megjelent aztán, hogy csak a tekintetéből mindent ki lehetett olvasni, és érezhetővé vált a nyugodtság, amit magával hozott.
"mintha akkoriban egy expresszionista festménnyé váltam volna: szenvedélyes, elmélyült és a végsőkig személyes." engem is ez a hasonlat nagyon megfogott, nagyon találó volt, és különleges is, még sehol se láttam eddig :D
"mintha azok buldózerként rombolnák le a pillanat csodaszép rózsakvarc falait" ez is annyira szép hasonlat volt, hát nekem sose jutnának ilyenek eszembe az is biztos xdd
"melyben karöltve lejtett táncot a sós tengeri illat az ő pikáns gyömbér, édes maninka és füstös vetiverével" hát én imádok mindent, ami illatokat ír le, annyira otthonossá varázsolja az egész atmoszférát szerintem, meg sokkal megfoghatóbbá, itt meg ráadásul ilyen különlegesen is fogalmaztad meg, olyan szavakkal, amiket én nem is ismertem eddig xd de hát igen, mostmár hogy lecsekkoltam, én is szeretném érezni, hogy vajon milyen lehet a valóságban :D
"tengerben úszkáló homok zafír fényességével." talán a legeslegjobban mégis a legvége tetszett, mert nekem ez tökre fluffos megfogalmazás volt, annyira békés és idilli képet varázsolt a novellának :D
Köszönöm, hogy olvashattam, kíváncsian várom a további írásaidat is!^^
Heyo!
TörlésAkárhányszor van valami nyaralás, még ha csak háromnaposra sikeredik is, mindig azon agyalok, milyen lesz visszamenni a munkába, hogy mennyivel másabb az a környezet, vajon mi fogad majd, mit felejtettem el szabi előtt megcsinálni, stb, stb :D A nyaralás mindig kizökkent! Néha jó, néha kevésbé :c Mármint ofc a nyaralás kellemes, csak az utóhatása nem mindig.
Szeretem nagyon a festészetet, szóval reméltem, hogy nem lesz túl... hogyismondjam... nem is fura, hanem inkább eltérő a tartalomtól. Szóval hogy nem válik azonossá a történettel. Így nagyon örülök annak, hogy sokan kiemeltétek azt a hasonlatot!
Én köszönöm a kedves szavaidat, és örülök, hogy tetszett neked ez az egyperces!
Hát ha valamit nem gondoltam volna, akkor azt soha, hogy tőled ilyet fogok olvasni, és mégis annyira illett hozzád, meg annyira ízlésesen volt benne a fluff, hogy amúgy nem is volt furcsaság erzetem közben, hanem csak sodrodtam a szavakkal meg a tengerrel. Jaj de imádom a tengert meg annak a leirasait és te ezt most olyan csodamodon írtad meg, hogy legszívesebben minden egyes mondatod kiemelnem. Hiányzott már ez, na. A te költői látképeid, a leírásaid, a gondolataid. Örülök hogy itt vagy velünk, meg annak is, hogy amúgy alig kellett noszogatnom hozzá XD
VálaszTörlésHát amikor megjelent ez a férfi az ő nyugalomtengerével meg gyömbéres illataval nekem kB ennyi elég is volt, olyan jó érzés volt róla olvasni, meg hogy ilyen fontos személy egy ember életében. És szintúgy mint Anna, annyira szeretnék egyszer eljutni a tengerhez, csak belefekudni a homokba, megvarni a fodrokat es este csak nézni, ahogy hullámzanak.
Hát nagyon tetszett a hangulata ennek a kis egypercesnek, remélem fogunk még tőled ilyet olvasni ;;
Heyo!
TörlésSzerintem a napokban így is meghazudtolom magam folyamatosan, szóval nemcsak ez az egyperces vált számodra csodaszerűvé... xD Hát a noszogatás tulajdonképpen két oldalról jött, plusz bennem is ott volt némiképp a vágy, hogy végre kiírjam magamból ismét a dolgokat, szóval örülök, hogy a music challenge sokadik szériája ismét elindult! :D
Én is remélem, hogy most inkább ezen a vonalon maradok majd, hátha nyugisabbá válok tőle! Köszönöm neked is a szép szavaidat, mindig jól esik, hogy szereted, ahogy írok!
Heyy^^
VálaszTörlésJahjj te lány. Sokszor megkérdezted már, hogy "miért kezdtem el írni?". Helytelen! Az kellene, hogy "miért nem írok többet?", mert ilyen csodának kéne lennie mindenhol!
Olyan szófordulatokat használsz, hogy csak pillázok, hogy honnan a francból jutnak ilyenek az eszedbe. "estimesét szónokló dadust a gyermekek." . "kék foltokká válnak a vízben, lámpásként irányítva az embert," Gyönyörködtet, és megadja a novella hangulatát.
És ha már hangulat. Egyetlen egy mondatot nem beszéltek, mégis mintha hallanám azt a fiatal társaságot a parton, és érezném azt a jó, kissé kótyagos hangulatot, ami rájuk telepedett. Most úgy elmennék én is nyaralni egy társasággal, és ülnék ki csillagot lesni a partra. Legyen az Maldív-szigetek vagy a Duna part!:D
Tetszett, hogy egy röpke mozzanatot ragadtál ki egy teljesen átlagos nyárból, mégis olyan, mintha nem is a földön történnének az események.
Túl sok novellát még nem olvastam tőled, viszont ezt biztos pótolni fogom! (legnagyobb örömödre<3)
Sajnos építő jellegű észrevételt nem tudtam írni (pedig próbálkoztam!), örülök, hogy csatlakoztál a challengehez egy kis noszogatás után.
Egy élmény volt olvasni, várlak a következőben!^^
Heyo!
TörlésSzerintem mindenkinek vannak olyan kérdései magával kapcsolatban, amit át kéne fogalmaznia/értékelnie magában, köztük neked is! Szóval eltekintek afelett, hogy bókolni próbáltál. *haha*
Örülök egyébként, hogy így gondolod! Már csak attól félek, hogy ennyire könnyedén nem fogok tudni ismét az elkövetkezendő körökben és akkor már kevésbé értékes, élvezhető egyperceseket kell közzétennem. Na, mindegy, majd alakul :D
Nemcsak annak tudok örülni, ha építőjellegűt kapok, nyilván azzal könnyebb rálátni, mi a hibám, min kellene javítanom, de amikor azt írják le, miért tetszett másoknak az írásod, az lélekmelengető - más funkciója van egy kritikának és egy dicséretnek! Mindkettőnek nagyon tudok örülni, szóval köszönöm!
Szia^^
VálaszTörlésWow, már az elején nagyon tetszett az a hasonlat, hogy a bolygók, mint esti mesét hallgató gyerekek ülik körbe a „Hold dadust”.
Abszolút ismerős az érzés, hogy mikor otthon ülsz, az eszed a közelgő nyaraláson jár, amikor viszont a nyaraláson vagy, akarva akaratlanul eszedbe jutnak az otthoni dolgok…
Illetve még egy jó nagy adag sóvárgást is éreztem, mert rögtön a nászutam helyszínét juttatta eszembe, ahova bármikor visszamennék, ha tehetném…
Huh, ez az expresszionista festményes mondat engem is teljesen ámulatba ejtett! Ilyet még tényleg senkinél nem olvastam ezelőtt! És ezzel is azonosulni tudtam, mert gyakran nosztalgiázom, gondolok a régi szép időkre, annak ellenére, hogy teljesen meg vagyok elégedve a mostani életemmel. De mivel az annyival más volt, néha visszamennék egy-egy napraXD
Meglepett a férfi megjelenése. Valahogy nem számítottam romantikus szálraXD És azt az illatot sem szagoltam még sehol, az biztos, úgyhogy nekem üdítő volt ilyen ismeretlen, mégis vonzó kifejezéseket olvasni^^
Nagyon kellemes kis olvasmány volt! Pár percre a nyárba repített, és egy nagyon szép helyre.
Köszönöm, hogy olvashattam^^
Heyo!
TörlésÖrülök nagyon, hogy kellemes emlékeket idézett fel, valamint hogy meghozta a kedved a nyaraláshoz! :D Annak is nagyon örülök, hogy tetszett neked az egypercesem, és számodra is volt olyan mondat benne, ami egyedivé tudta tenni! Köszönöm szépen a kedves szavaidat, igyekszem a későbbiekben is hasonlóképp kellemes élményt nyújtani és nem megbotránkoztatni titeket az ötleteimmel! :D