Megjegyzés: Az egyperces egy Music Challenge keretein belül íródott, a kör dala: Halsey - Lilith
Műfaj: Slice of life
.png)
A hálóhelyiség sötétjét halovány lámpafény világította meg, árnyékokat rajzolva a falra –
mintha egy másik univerzum tárult volna elém, ahogy a szobanövény hosszú
leveleinek foltjait próbáltam összemosni, elmémben kirajzolni a megfelelő
alakzatot. A narancsos megvilágítás kellemes volt, az idegeim némiképp lenyugodtak
tőle, mint annak idején, mikor különböző szerek segítségével menekültem el saját
gondolataim, érzéseim elől – elkábított és ellazított.
Mióta
a szigeten voltunk, egyre több kép bukkant fel a múltamból, minthogyha csak
emlékeztetni szeretne arra, sosem lehetek igazán boldog; hogy mindig lesz, ami feltüzelje
önzőségemet, figyelmen kívül hagyva mindent és mindenkit; hogy hiába erőlködök,
lehetetlen leküzdenem a romlottságot, amit évek alatt lényemmel eggyé tettem: toronnyá
építettem magamban erőddel elkerítve. Hiszen ki tudna így egy életen át szeretni?
Közelebb
kúsztam fedetlen, napbarnított hátához, lágyan hozzásimultam, majd vállára
dőlve magamba szívtam a kókusz és barack kellemes aromáját, amik a hosszas
tusolás ellenére sem tudták véglegesen kitúrni a tenger őrjítően finom és sós zamatát Jiwon pórusaiból. Biztonságban éreztem magam a közelében, ilyenkor sérthetetlen
és halhatatlan voltam, egy kibaszott szuperhős. Örökké így tudtam volna
maradni.
Virágszirompuha
bőre forró volt, akárcsak az éjszaka – égetett, mint a szorongás első hulláma a
torkomat. Csak az járt a fejemben, bárcsak felém fordulna, kezei közé fogná
arcomat és széles mosolyával megmutatná tökéletes fogait, makulátlan sármját – feneketlenmély
tekintetében a csillogóan önzetlen szeretetét és aggodalmát, biztosítva arról,
hogy minden a legnagyobb rendben lesz.
Ujjaimmal
fel-alá cikáztam, kiélveztem minden textilmentes felületét, imádtam a
tapintását: selymességéről mindig a gyermekkoromban tenyerembe vett kiscsibe
jutott eszembe, pedig korántsem tűnt olyan törékenynek. Még a kapcsolatunkban
is inkább én voltam az – hisz ő akadálymentesen vette az elé hajított
nehézségeimet, engem pedig egyre csak a bűntudat tett kiállhatatlanabbá. A
stressz sokszor elviselhetetlenül fojtogatott, mintha polipként mind a nyolc
csápját nyakam köré fonta volna – az egyedüli kifejezésmódom ilyenkor az volt,
ha visszamartam, csakhogy a kígyóméreg ekkor mindig Jiwonba hatolt, aki
minduntalan immunitást tanúsított. Féltem, egyenesen rettegtem, hogy előbb vagy
utóbb belebetegszik majd és örökre elveszítem.
Újabb mély levegőt vettem: az illatával táplálkoztam – éltette az izmaimat, az idegeimet, a szerveimet.
A tenger csendes morajlása kúszott be a nyitott ablakon keresztül, majd a kis szobában megpihent Jiwon halk szuszogásának karjai között. A két hang melódiaként nehezítette el elmémet, a feszült gondolatokat odébb söpörve kényszerpihenőt erőltetett rám. Laposabbakat pislogtam, miközben a szellő simogatóan lebegtette a függönyt – a voile anyag táncolt a narancsban úszó szoba falába karolva.
Szia! ^^
VálaszTörlésNagyon tetszik, hogy így összefűzöd a novelláidat, így egy-egy pillanatot megtapasztalva a kapcsolatukból , szépen kirajzolódik egy egésszé. Olyan választékosan és kifinomultan írod ezeket az egyperceseket, hogy úgy érzem, nekem is ilyen kommentet kéne írnom. XD De remélem megelégszel vele, ha elmondom, mennyire tetszettek a kifejezéseid, hogy Jiwon bőrét virágszirompuha szóval illetted, hogy kókuszor barack illata volt, hogy a lány az illatával táplálkozott, hogy a tenger morajlása Jiwon szuszogásának karjai közt pihent meg. Wow. Már az is, hogy a függöny lengedezését hogy írtad le, csodásan fogalmazol, amit tudtam, de ha nem mondtam volna, akkor most mondom.
És olyan csodásan adod át Jiwon csodálatos lelkét, hogy ez gyönyörű.
Az pedig nagyon ügyes, hogy minden dalban megtalálod a kapcsolódást a történethez, és ilyen természetesen építed bele, szinte magadévá teszed őket.
Megnyugtató és csodás volt ez a pillanat Jiwonnal és a lánnyal, remélem, hogy az életen át való szerelem így egymás karjában valósul meg számukra.
Köszönöm, hogy olvashattam, várlak a következő körben! ^^
Szia!^^
VálaszTörlésAnnyira varázslatos hangulata van a novelláidnak, mindig teljesen bele tudok merülni az érzésbe, amit leírsz. Most is gyönyörködtetett, hogy mennyire szépen fogalmazol, jól esik mindig ilyet olvasni :D
Néhány gondolat ellenére nekem is abszolút békésnek hatott az egész novella, tényleg egy ilyen teljesen különleges hangulatba vitt el, megvolt most is az a tengerparti felingem. Az egész gondolatmenet, ahogy Jiwonhoz viszonyult gyönyörű volt, én imádom, mikor illatok szerepelnek egy írásban, annyira különlegessé és hangulatossá tudja tenni az egészet. Itt is szinte az orromban éreztem Jiwon illatát, és közben úgy képzeltem el, hogy a tenger mellett vannak, és ilyen sós aromája van a levegőnek :D
Nagyon megfogott, hogy milyen érzések kavarogtak a főszereplőben. A legjobban talán az a rész ragadott meg, ahol azt írtad, hogy a kígyóméreg visszamar. Ez tök mélyen megérintett, mert tényleg egy kapcsolatban mindig visszacsatolnak a másik ember cselekedeti és érzései: és ha az ilyen nehéz, feldolgozatlan dolgokat saját magunk nem tudjuk helyrerakni, akkor az lehet, hogy a másikon fog csattanni. És hát, szerintem ez egy abszolút reális érzés/félelem, hogy vajon kibírja a sok nehézséget és fájdalmat a másik, ami az általunk hozott kis csomagunkban van.
Nagyon szeretem a novelláidban, hogy bár mindig rövidek, mégis sokat mondanak :D minden írásoddal egy kicsit más világba csöppenünk, és ha röviden is, de egy mély érzést/témát érintesz meg velük, amik mindig egy kicsit elgondolkodtatnak, és tudok velük azonosulni.
Köszönöm, hogy olvashattam, várlak a következő körben!^^
Szia^^
VálaszTörlésEgyszerűen szuper, hogy összefüggő kis novellákat hozol. Erre még nem volt példa a challenge során, legalábbis amióta én benne vagyok. Ez olyan különleges, és annak külön örülök, hogy Jiwon a főszereplője. Kár, hogy az én dalom volt az első, és az kimaradt^^ Remélem, most már végigviszed így, mert szerintem kicsit csalódott leszek, ha megnyitva a blogodat a következő körben nem ez a történet fog folytatódni:-)
Ahh, én komolyan végig úgy érzem, hogy rólam írsz, mármint annyira az én érzéseim köszönnek vissza ezekből az egypercesekből. Ugyanilyen önmarcangoló gondolataim vannak, és sokszor felteszem magamnak a kérdést, hogy jesszus, hogy bírja még mindig mellettem a férjem? Persze neki is van megannyi hibája, csak én valahogy nagyon könnyen indulatos leszek, amitől néha még én is megijedek, nemhogy más…
A textilmentes kifejezés nagyon tetszett. Annyira bő szókinccsel rendelkezel, olyan választékosan írsz, hogy szerintem ebben te vagy a legjobb közülünk;; Én simán annyit írtam volna, hogy meztelen vagy csupaszXD De ez annyival művészibb, egy magasabb szint.
Azt is nagyon átérzem, hogy attól retteg, előbb-utóbb elveszíti, akit szeret a viselkedése miatt. Én is sokszor bántom meg a szeretteimet, anélkül, hogy abban a pillanatban felfognám, hogy ez most nekik rosszul esik. Aztán persze félek a következményektől, mert a helyükben néha simán pofán vágnám magam…
Szóval nekem több okból kedvesek ezek az egypercesek. Kíváncsi vagyok, hogy folytatódna, mit hoznál még ki belőle, úgyhogy tényleg remélem, hogy nem ez volt az utolsó darabkája ennek a tengerparti csodának:-)
Köszönöm, hogy olvashattam, várom a következőt^^
Csatlakozva a többiekhez, imádom hogy így osszekapcsolod az egyperceseid, és imádom hogy ezt Jiwonnal tetted raadaskepp ;;
VálaszTörlésHát már megint tudok azonosulni ezzel, én ilyen balfasz ember vagyok, mindig megbantom azokat akiket nem kellene, meg bennem van ez a "legjobb védekezés a támadás" dolog, amiről próbálok leszokni dehat nem sikerül.
Engem amúgy nem tudom mennyire legyek őszinte, de meglep, hogy ilyen szépen fogalmazol XD mert én úgy emlékszem, hogy azért ennyire szép fogalmazassal régebben, vagy akár az előző challenge alkalmával sem éltél, de javíts ki, ha tévednék, nekem valamiért így rémlik. Úgyhogy amúgy meglep, ámbár tudtam, hogy ez benned van a gondolataid miatt, mert az meg mindig egyedi, elgondolkodtató. És egyetértek Szandival, neked van a leggazdagabb szókincsed köztünk, amit szépen ki is aknázol.
Most már remélem itt maradsz a köreinkben! ;;
Hali!
VálaszTörlésHát a fogalmazásod még mindig ámulatba ejtő. Csodálom, annyira kifinomultam tudsz megfogalmazni egy ilyen keserű érzést, borzasztóan irigy vagyok a szókincsedre!
Imádom az írásmódod. Annyira művészien és választékosan fogalmazol, mégis egy kis odafigyeléssel egy laikus ember is megérti a novella mondanivalóját.
Örülök, hogy a következő körbe pozitívabb témát választottál, mert ugyan gyönyörűen ábrázolod a fájdalmat, megnézném, hogyan boldogulsz az önfeledt örömmel – biztos vagyok benne, hogy az is ilyen csodaszép!
Ilyen rövid terjedelemben már nagyon otthonosan mozogsz, kíváncsi lennék, egy hosszabb novellád, hogyan sikerülne! Tudom, hogy régebben írtál egész hosszúakat, viszont valami újabbat is szívesen fogadnék.
Magáról a novellában megjelenő érzelemről nem szeretnék külön írni, hosszas beszélgetéseink során már szerintem kiderült számodra, hogy vélekedek erről!
Köszönöm, hogy olvashattam, csak így tovább!^^
Layla
Szia!
VálaszTörlésÉn is ideértem, és bocsánat a késésért, igyekszem kicsit összekapni magam ^^
A fogalmazásmódod - megint - teljesen magával ragadott, ilyenkor mindig eszembe jut, hogy már évekkel ezelőtt is miért szerettem annyira a "te tolladból" olvasni. Imádtam az egész érzésvilágot, helyenként kicsit azonosulni is tudtam vele, úgyhogy köszönöm az élményt is, azt hiszem ideje egy kis önreflexiónak xDD
Egyébként tényleg elképesztő, hogy milyen pici terjedelembe, mennyi érzést tudsz belevinni.
I'm basically speechless here xD
Köszönöm, hogy olvashattam, várom a következő novellád!
- Pakkson
Szia~ ^^
VálaszTörlésNe haragudj, amiért sikerült késnem, sok minden közbejött, amit nem láttam előre :I
Jesszus, nagyon szépen fogalmazol, és miután elolvastam az egypercesed kedvem támadt elbújni a párnám alá, amiért ti mind ilyen tehetségesek vagyok, és ilyen mesésen megtudjátok fogalmazni a gondolatiatokat.
Engem mindig meg tud lepni, ha valaki ilyen rövid írásba ennyi érzelmet tud megjeleníteni, ilyen szuperül átadni. Nekem ehhez mindig oldalak kellene, mire úgy érzem, hogy valami ilyesmit alkottam, mondjuk én külön szeretem mindig tovább vinni valamival. (Hát, ilyen az, ha az ember nem tervez előre... )
Ah, annyira szeretnék kedvenc mondatot kiemelni, de lehetetlen lenne, mert szinte majdnem az egész egypercesed viszont látnád. Nagyon tetszett az egész, levettél a lábamról.
Köszönöm, hogy olvashattam, már várom a következőt! Remélem, hogy nem bánod, amiért késtem a kommenttel, igyekeztem összekaparni magam, hogy mielőbb ideérjek! ^^